Köszönöm
azoknak a kommentárját, akik a múltkori bejegyzésemhez írtak!
Most jöjjön az 1. fejezet! Jó olvasást mindenkinek!
Kalliszta a becsületes nevem,
sokan mondják Asgardban, hogy milyen név ez? Talán valami kis senkinek a lánya?
Dehogyis! Az édesanyám Eufémia uralja Asgard nyugati és déli részét. Az északi
és keleti részt Odin király, és annak családja: felesége Frigga, fia Thor. Mivel
különböző ponton élünk, nem nagyon ismerjük egymást a szövetséges családdal. De
sokat hallani róluk. Jót és rosszat is egyben. Pontosítok magamon, inkább anyám
tud többet róluk. A húgom, igen, az én kis húgom, Izméne, érett nővé érett.
Holnap nagy nap lesz.
Betölti a 17. életévét. Egy gyönyörű szép ruhát vettem neki. Nem
tudom, hogy tetszeni fog-e neki, de remélem. Édesanyánk nyakláncot vett ajándék
gyanánt. Kimentem az 5 m széles, és hosszúságú közös erkélyünkre és a
csillagokat néztem. Mint mindig most is százait lehetett látni odafent.
-
Gyönyörű ma este az égbolt, nem igaz?- a szívinfarktus
kerülgetett, úgy megijesztett a drágalátos hugicám.
-
Legközelebb, ha meg akarsz ijeszteni, kérlek, előtte szúrj le!
Mert mind a kettő ugyanolyan hatású! –éreztem, hogy verejtékezem, gyorsan
megtöröltem a kézfejemmel a fejemet, de nem sokat használt.
-
Miért mondasz mindig olyan ötleteket, amiket tudod, hogy nem
fogok teljesíteni?!- kelt ki magából a holnapi ünnepelt.
-
Elgondolkodtál már anyánk mondandóján?- fél szemmel ránéztem,
de anélkül is tudtam a válaszát, hogy kimondta volna. Háttal neki dőltem az
erkély oldalának és arcát fürkésztem.
-
Nincs min elgondolkodnom! Akkor és ott kijelentettem a
döntésemet! Nem változtatok rajta és ezt a témát itt és most fejezzük be!- ha
még én se tudom őt lenyugtatni ilyenkor, akkor mégis ki? Gratulálnék neki
azonnal.
Védekezően felemeltem a két
kezemet, hogy a fejemet még véletlenül le ne harapja.
-
Ilyenkor örülök annak a legjobban, hogy nem egy tűzokádó
sárkány vagy, mert ha az lennél, már rég porrá égettél volna dühödben. Ne kapd
már fel ennyire a vizet! Anyánk és én is csak a javadat akarjuk azzal, hogy
férjhez kell menned! Miért nem akarsz egyébként férjhez menni?- jutott eszembe
gyorsan a kérdés, ezt még nem is kérdeztem meg tőle.
Felmutatott három ujját a jobb
kezén és belekezdett:
-
Először is én –mutatott végig magán- nem vagyok dühös.- nagy
szemeivel csak pislogott szavanként, de nem bírtam ki, hogy ezt a három szót ki
ne mondjam:
-
Hiszem, ha látom.- szakítottam félbe az ő szerint igaz
állításokat.
-
Kettő, én nem kaptam fel a vizet és három, mert én akarom
megtalálni az igazit és nem azt, hogy ti találjatok nekem! Saját életet akarok,
nem egy tőletek meghatározottat! Érted, hogy mit akarok ezzel?
Hátravetettem a fejemet, ez nem
tartott még fél percig se mire gyorsan a hugim elé ugrottam és megfogtam a szép
kis arcát:
-
Megértettem. Ne aggódj miattam, van annyi agysejtem, hogy
megértsem a mondandódat.- feltérképeztem az utamat a szobám felé, de még
gyorsan visszafordultam a partneremhez:
-
Lenne egy kérdésem ezzel a 2-3 utolsó mondattal kapcsolatban.
Ha most meglátnád, megtalálnád azt, aki megdobogtatná a szívedet, azt az embert
milyennek képzelnéd el? –tettem fel a kérdésemet hozzá. Kíváncsian vártam
válaszát.
Mosolyra húzta a
száját, tátogni kezdett de nem, merte kimondani. De a végére csak összejött
neki.
-
Nem kell, hogy tökéletes legyen. Nekem csak az számít, hogy
szeressen és óvjon minden bajtól. Mivel mi harcosok is vagyunk, saját magamat
is meg tudnám védeni, de… mégis jobban érezném magam biztonságban, ha ő védene
meg.- fejezte be monológját, de egy aprócska könnycseppet láttam lecsúszni az
arcán.
-
Sohase fogok boldog lenni! Akikkel eddig párkapcsolatban
voltam, csakis azért voltak velem, mert nagytekintélyű családba tartozom és
persze, a pénzünk miatt. –keserves sírásba kezdett, amitől nekem végképp
megszakadt a szívem.
-
Neked még van jövőd hugim, és mindent megteszek azért, hogy
boldog legyen és örömmel teli. Nem hagyom, hogy a te életed is tönkre menjen,
mint a családunk többi tagjának. Apánk elhagyott minket és elvitte bátyánkat és
nővérünket. Evariszt és Melánia végleg olyanok lettek, mint atyánk. A gonosz
szolgái lettek és biztos, hogy eljönnek értünk is idővel.- hihetetlen, hogy
mindezt kiejtettem a számon és pont most. De mégis kötelességemnek érzem, hogy
tisztázzam a helyzetünket a húgommal.
-
Annyira örülök, hogy a nővérem vagy. Ha mégis egyedül maradnék
ebben a végtelen világban, tudom, hogy rád mindig számíthatok. Hatalmas
szerencsém van veled.- széttárta karjait előttem és egyenesen belesétáltam. Őt
nem hagyom, hogy rossz útra térjen és a védelmemet fogja élvezni, egész
hátralévő életében.
-
Na, itt az ideje, hogy aludni térjünk. Elvégre nagy nap lesz a
holnapi. –böktem oldalba Izménét.
-
Nagyon, ismét öregebb leszek egy évvel. Ebben mi a jó? Nem értem.
Csak telnek-múlnak az évek és a végén oda lyukadunk ki, hogy a szeretteinket
elveszítettük.- karcsapkodással magyarázta mondatait, mire én annyira
meglepődtem, hogy nem vettem észre, hogy neki mentem egy polcnak és a rajta
lévő tárgyak mind leestek, hatalmas zajt csapva.
-
Ez szép volt! Jó nagy hangzavart csaptál.- s mutatott a
szemben lévő ajtóra, ami tágra kinyílt és édesanyánk szólt ki hozzánk:
-
Ne csapjatok már ekkora zajt! Az egész kastélyt felveritek!
Most azonnal menjetek aludni!- adta ki az utasításokat anyánk, mi illedelmesen
meghajoltunk, szokásunkhoz híven és indultunk a szobánk felé.
-
A te hibád, hogy neki mentem a polcnak! Ha nem mondasz olyan
hülyeségeket, nem sokkolok le, és akkor nem mentem volna neki!- szidtam le a
húgomat a bugyuta szövege miatt.
-
Imádsz mindent rám fogni, ugye? –akadt ki, és a szobája felé
kanyarodott, de én gyorsabb voltam és elkaptam a karját:
-
Ne haragudj! Nagyon későre jár már az idő és tudod, hogy akkor
milyen a kedvem. Tényleg sajnálom!- még reggelig képes lettem volna a
bocsánatáért könyörögni, de tudtam, hogy úgyis megbocsát:
-
Rád nem tudok haragudni sokáig, és ezt te tudod a legjobban!
Holnap reggel találkozunk Kalliszta. Addig is jó éjszakát!- megölelt, és
bevonult a szobájába.
-
Neked is!- fogtam magam és én is a szobám ajtaja irányába
vettem az utamat.
Mikor beléptem koromsötétség
fogadott. Képes lettem volna letérdelni, és helyben elaludni, de még volt annyi
akaraterőm, hogy leüljek az ágyamra. Éreztem, hogy az álom egyre hív magához,
de késleltetni akartam még egy kicsit, mert nem akartam a harci egyenruhámban
elaludni a frissen mosott ágyneműmben.
Odatápászkodtam az ablakomhoz és elhúztam a függönyöket.
Megláttam a tükörképemet az ablakban és elszörnyülködtem magamon, hogy, hogy
nézek ki. Fekete feszülős nadrág övvel, fekete középszárú csizma, fekete felső,
ami a mellem alatt pár centivel ér véget. Az alkarom közepéig ér az ujja, a
kézfejemet pedig fekete kesztyű borítja. A fufrum felbubizva, a hajam pedig
hátul összegumizva. Mivel Thor, az utolsó Földre utazása után összetörte az
átjárót, a mi közlekedésünk is megszakadt. Mindent onnan hoztunk ami nekem és a
húgomnak szükséges volt, de csak ilyen lányos cuccokat. Innen jutott eszembe,
hogy az arcomra is nézzek. A szemem feketével kihúzva alul és fölül és fekete
szempillaspirál. Tartalékolnunk kell ezeket, mert már nem tudunk többé
visszamenni a Földre. De nem hibáztatom. Thor helyében, én is szétvertem volna
azt a hidat. Visszasántikáltam az ágyamhoz és már csak annyira emlékszem, hogy
rádőltem és más semmire.
Másnap reggel…
Olyan 6 óra lehetett mikor
felébredtem. Kómásan felültem, magamra néztem és eszembe jutott, hogy le se fürödtem,
tiszta izzadtan és koszosan aludtam el tegnap este. A Nap már nyújtóztatta
sugarait a szobámban, de nem csak nálam, hanem a kastély minden helységében.
Gyorsan elmentem megfürödni, felvettem egy szép kék ruhát, ami pánt nélküli,
hosszú uszályos ruha volt. Megfésülködtem, kezembe vettem Izméne ajándékát,
kiléptem a szobám ajtaján és az övéhez vettem a lépteimet. Lábujjhegyen
sétáltam végig a folyosón, míg az ajtajáig értem. Bekukucskáltam s óvatos
léptekkel odamentem hozzá. Még mélyen aludt. Odatettem a mellette lévő
kispolcra, visszamentem az ajtajához és kimentem. Mire ismét beléptem a
szobámba, már vakító világosság lett. Az ablakhoz sétáltam és meredtem a távoli
messzeségbe.
A húgom, az igaz szerelmet keresi, de nem tudom, hogyan
segítsek neki annak megtalálásában. Mindig is féltem attól, hogy lesz valami,
amitől nem fogom tudni megvédeni. Vagy lesz olyan, amit nem tudok neki
megszerezni. De a szerelem harcában csakis egyedül ő tud részt venni. Én nem.
Én ebben a témában nem vagyok jártas úgy, mint ő. A szerelem…a szerelem nem
nekem való. Számomra a harcok és a küzdelmek adják a létet és az erőt. Engem a
családom és a barátaim biztonsága, és az országunk fenntartása adja az élet
igazi dicsőségét. Örülök, hogy tegnap este nem kérdezte meg tőlem, hogy én
miért nem mentem/megyek férjhez. Az egyik oka ez, a másik pedig, hogy én ezt
már anyánkkal megbeszéltem és megértette szándékaimat. Belátom, sokban
hasonlítok az utált atyámra. A harcok utáni kedvem, hogy könnyen befolyásolható
vagyok. A húgom és az anyám a mindenem. Atyám elvette tőlünk Evarisztot és
Melániát és olyanná tette, mint saját maga. Ez ismét nem fordulhat elő!
Remélem tetszett! Még új
vagyok, tehát ne haragudjatok, ha valahol értelmetlen a szöveg! Kérlek, ha bármi észrevétel van szóljatok!:))
Komikat kérek szépen! Hamarosan
jön a folytatás!
Puszi: ^^Ziccy^^
Szia.
VálaszTörlésÉrdekesnek indul a történet. Izgalmas és még ilyen témájú blogot nem olvastam, szóval rögtön megtetszett :)Tetszik ahogy írsz szóval izgalommal várom a folytatást :D
Szia
VálaszTörlésMivel , nincs chat ablak, ezért ide írok . Felőlem ,oké a csere ! Sok sikert a blogoláshoz ! :)
pussz Lilla
Szia Ziccy♥
VálaszTörlésÍrtál a blogomra és persze mehet a csere
És a történeted nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a folytatásra és micsoda nevek, de jók :P ♥
XoXo♥♥♥
Szia!
VálaszTörlésEgész jónak indul ez a történet. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélem hamar lesz friss.
Puszi Abby!
Hali. Nem láttam kint chat-et, így ide írok. Mehet a csere, természtesen.
VálaszTörléshttp://whitney-claire.blogspot.com
Szia! Természetesen mehet a csere:) Ki is raklak :) xo xo Ever
VálaszTörlésNagyon jól írsz, ez már akkor megfogalmazódott bennem, amikor végigolvastam a fejiket!!
VálaszTörlésÉn sokszor bajban vagyok, ha új karaktereket és neveket kell kitalálnom, de le a kalappal előtted, és a képek is tetszenek :)
Na meg a töri! Tök izgi, hogy így átgondoltad, és az alap sztorira ráépíted a tiédet. Nagyon tetszik!!
Puszi :)
Szia!
VálaszTörlésElolvastam az első fejezetedet, részben mert örülök, hogy valaki ezt a témát választotta végre, és szeretem a Thor filmet, másrészt mert Loki rajongó vagyok :)
Kíváncsi vagyok miről fog szólni, és nyilván várom már Loki előkerülését :) Örülök, hogy a végén megfogalmaztad, vajon Kallisztának miért nem kell férjhez mennie, mert ez bennem is felmerült, tekintve, hogy ő idősebb, mint Izméne.
Tetszenek a nevek, főleg az Evariszt :)
Azt kicsit furcsálltam, amikor megnézte magát, és elszörnyülködött rajta, mert hát csak tudta, mit húzott fel :)
Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Örülnék, ha Te is véleményeznéd a történetemet.
Üdv.
Faye (Alsynia)
Szia. Érdekes történet. Hamarosan olvasom a többi részt is. :)
VálaszTörlés