Sziasztok! Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen későn hoztam az új fejezetet, csak dolgozatok hadát írtuk a sulibanxĐ Szerencsére már vége és próbálok minél többet feltenni!;)
Nem is beszélek tovább, jó olvasást mindenkinek:))
(Izméne)
„Jéghideg szél csapott az arcomba és a hajamba.
Homályban láttam körülöttem a világot. A szempilláimon és a hajszálaimon, fehér
hó darabkák díszelgettek. Körül néztem a helyen, ahol éppen tartózkodtam. De
nem ismertem fel ezt a helyet, talán azért, mert nem emlékszem, hogy jártam- e
itt valaha is. Felültem fekvőhelyzetemből, hátratámasztottam a kezemet és
becsuktam a szememet. Kétségbe vagyok esve, most mit tegyek? Dübörgő lépéseket
hallottam meg a hátam mögül. Valaki megállt mögöttem. Nagyokat nyeltem, majd
apránként fordítottam hátrafelé a fejemet. Fel kellett emelnem a fejemet
magasra. Egy nagydarab… jégóriás állt előttem. Egy kis idő elteltével levettem
róla a tekintetemet és felálltam. Kétszer akkora volt, mint én. Végig mért
vérvörös szemeivel, amik egyenesen égették a bőrömet. Testét kék bőr borította,
amin jelek voltam. Köröket ábrázoltak. A homlokán, az állán, mellkasán és még
kitudja hol még. Valami különös dolog volt a fején. Sisakra emlékeztetett, de
csak a két arc oldalán volt, a fejét nem borította semmi, csak azon is körös
jelek szerepeltek. Egy pillanat! Hátrálási reakciót váltott ki a testem, amit
az előttem álló észrevett és felhúzta a fejét. A fejemmel együtt a szemem is
ide-oda cikázott a gondolat menetétől. Ha itt mindent jég borít és jégóriások
is vannak, akkor nem lehetek máshol mint Jöttünheimben! Be vagyok zárva egy
világba, ahol tömegesen élnek a leendő gyilkosaim és, ahol biztosan csonttá
fogok fagyni. Ráadásul egy rövid hálóingben vagyok, ami a térdemig se ér és nem
sokat takar egyes testrészemből. Az őröm tekintetét vonzotta valami a szemben
lévő nyitott toronyféleségből. Valójában fogalmam sincs, hogy mi az. Nem tudom,
hogy mégis mi történhetett, mert a mellettem álló bólintott és elment. Sokáig
csönd volt, mikor repedések hangját lehetett hallani. A hang egyre hangosabb
lett. Ekkor ismét egy jégóriás jelent meg a toronynál. Neki is két oldalt egy
sáv húzódott a sisakból, így neki is teljesen láttam az arcát. A derekát
körülvette egy fonal, amit beborított a jég. Elül és hátul egy sötétzöld, rövid
rongyféleség volt rajta, hogy eltakarja, amit nem kell látni. Hátát fedő
köpenyt a szél fújta. A karját és más egyéb testrészét zöld színű egy-egy
páncélalkatrész fedte.
-
Maga
a jégóriások királya…Lauftey.- saját magam is meglepődtem élettelen hangomtól.
Kirázott a hideg.
Egy lépést tett előre és
mintha kiszívná valaki a pohárból az italát, olyan hangot adott ki jég, ahogyan
összeértek lépcsőt alkotva a királynak lefelé. Ő is nagy dübörgő léptekkel jött
oda hozzám.
-
Miért
hozott ide engem? –kérdeztem ismét valamit, hogy ’megtörjem’ a kínos csöndet.
Vizsgálódó tekintetével körbemért, de még mindig nem válaszolt a kérdésemre.
Kezdett idegesíteni ez a folytonos szótlanság és csönd. Csak a csont fagyasztó
szelet lehet érezni, hallani és semmi több. Eszembe jutott egy jó terv, bár
csak szerintem csak az. De egy próbát megér. Mivel a befagyott jégen hagytak
ájultan, senki se tudja, hogy már felébredtem, így nem jön ide senki. A ruhám
mögé rejtettem a jobb kezemet és összegyűjtöttem körkörös mozdulatokkal néhány
villámot, amit remélhetőleg alkalmazni tudok. A légzésemet egyenletesre
állítottam és vártam a megfelelő pillanatra. Ha mindez sikerül, ez lesz a
legszebb születésnapi ajándék, amit valaha is kaphatok. Itt a jó pillanat, a
fejét elfordította! Előrántottam a kezemet és lőttem, ahogy csak bírtam. Nem
sokat ért, de a vállát legalább megsebeztem. Tétlenségét kihasználva futottam,
a lábam jól bírta a jégen való csúszást és futást. Nevetni kezdtem ügyességemen
és bátorságomon, hogy képes voltam megtenni, de mikor hátranéztem, rájöttem,
hogy elkiabáltam. Jégóriások hada futott utánam. Gyorsan hátrafordultam még
csúsztam tovább és tovább, de ismét lőttem egy villámot. Ez már teli találatot
ért és szerencsémre ötöt el tudtam intézni egyszerre. Futottam, futottam, ahogy
csak a lábam bírta. Mígnem egyszer egy zöld csík haladt el az orrom előtt, ami
egyenesen feltörte a további utat jelentő jeget. Egyensúlyoznom kellett, nehogy
lezuhanjak. Odanéztem, ahonnan véltem a támadómat, de csak egy kezet láttam,
ami felém mutatott. Nem tudtam ki lehetett az, arcát homály fedte. Fogalmam
sincs hogyan tovább, az út összeomlott. Megfordultam a másik irányba és már a
többi jégóriás előttem állt, kettéváltak és előre engedték a királyt. Megállt
előttem, kihúzta magát és ördögi tekintettel nézett.
-
Nem
tudom, hogy melyik katonám hozott ide, de még a végén veszélyes is lehetsz
számunkra.- szólt mély, jeges hangjával. Libabőrös lettem.
-
Hogyan
jutottak be a világunkba? A Bifröstöt Thor tönkre tette. Más átjutási lehetőség
pedig nem létezik.- hangom élettelen volt még mindig, de örülök, hogy ennyit ki
tudtam nyögni.
-
Nem
csak egy létezik. Több is van. Azt hitted, hogy csak azon keresztül lehet a
világokba átjárni? Úgy tűnik, hogy akkor nem derült ki még azóta se.
-
Mégis
micsoda?
-
Amikor
azaz ostoba fiam le akarta romboni Jöttünheimet, nem a Bifröstöt használta az
átjárásra, hanem egy eldugott átjárót a város mélyén, amit csak kevesen
ismertek. Azon keresztül intézett mindent, de a Bifröstöt túlterhelte és az
szétrombolta világunk negyedét. Sajnos nem tudunk bosszút állni, mivel nekünk
nincsenek olyan szerkezeteink mint az Asgardiaknak. A fiam engem is megölt, de
a jégóriások királyát nem lehet ilyen könnyen elintézni. Vele végeztetek el
minden piszkos munkát, amit csak lehet, hogy kielégítsem, vele szembeni
gyilkolási hajlamomat.
-
A
fia most hol van?
-
Az
utolsó csatáját a bátyjával vívta meg. A végére a terve kudarcba fulladt és
lezuhant egy fekete lyukba. Hónapokon keresztül bolyongott a világok között.
Itt pedig lezuhant. Visszafogattam, de minden egyes parancsomat teljesítenie
kell. Ha nem teszi megölöm.
-
Látszik,
hogy maga egy jégóriás. Ráadásul a királyuk. Az ilyenek szoktak a gyilkolásba
támasztani mindent. – a szemébe mondtam, hogy érezze szövege súlyát. A szemembe
sütött a hold fénye, ami megvilágította a király arcát is.
-
Te
csak egy gyerek vagy! Semmit se tudsz arról, hogy mit kellett nekünk átélni!
Egy gyerek vagy, aki felnőttnek akar látszani.
-
Ne
gúnyolódj velem! Te se tudod, hogy mit kellett nekem átélnem!- a hangom végre
visszatért és tomboltam a dühtől.
-
De
mégis kik voltak azok, akik beengedték a katonáidat a városközpontba?- tettem
fel a kérdést. Bátran léptem hozzá közelebb.
Oldalra fordította a fejét, de az arcmodora
megmaradt.
-
Odin
házában, sok az áruló.
-
Ne
mocskold be a királyunk nevét!
-
A
királyod egy gyilkos tolvaj! Már a puszta emlékek is megőrjítenek! Odin tény,
hogy számotokra jó király, de csakis úgy cselekszik, ahogy a világa elvárja
tőle! Nem érdekli, hogy mi lesz a többivel. Csak az övé a lényeg.- semmi érzést
nem lehetett leolvasni az arcáról, csak a szemében tükröződött a puszta
gyűlölet.
Visszaigazodtam eredeti állásomba, ugyanis dühömben
meggörnyedtem és közelebb hajoltam hozzá.
-
Beszélgetésünk
itt, és most vége szakad. Talán találkozunk még- hátat fordított nekem-vagy
nem. Loki - oldalra tekintett, követtem én is- direkt nem öltük meg. Bizonyítsd
be, hogy vérbeli jégóriás vagy és visszanyerlek a kegyeimbe. De ha nem, -rám
nézett, majd vissza- te is meghalsz. –a fia közénk állt, én automatikus
hátrálni kezdtem, míg nem a szakadék széléig értem. Nem fordultam meg, de
hallottam, hogy iszonyatos csikorgással leszakadt a meneküléshez vezető út.
-
A
fia?- kérdeztem értetlenül, mire végigmértem az egyenruháját.
-
Asgardi
ruhát visel. Várjunk, most komolyan a saját fiával akar megöletni?-
bizonytalanság volt a hangomban, de mit sem törődtem ezzel. Elterelte a
ruháról, a halál gondolata.
-
Ő
valamit csinál- ránézett- te pedig zuhansz. Nehezebbet most nem tudok kitalálni
neki. Lényeg, hogy megteszi-e?- s ismét a fiára nézett.
-
Megteszem
és olyan leszek mint te, apám.- amint kimondta ezt, egy zöld villanás történt
és zuhanás a mélybe, ahol hótömeg zúdult a testemre.
Hát szerintem ez a fejezet nem lett valami jó és talán egy kicsit uncsi lett, de ilyen is kell :// :))
Komikat kérek!!;)
/Pénteken jön a folytatás!/
Szia Ziccy♥
VálaszTörlésImádom olvasni ezt a történtet és már nagyon vártam és íme itt van :P
A neveket még nehéz megszoknom xDD
És alig várom hogy felbukkanjon Thor♥ :P
Siess a kövivel addig is puszii(K)
XoXo(L)
Szia!^^
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszett*.*
Hát...majd meglátjuk, hogy még mi lesz ebből:PP
Sietek, ahogy csak tudok
pussy
Szia!
VálaszTörlésEz egy jó kis fejezet volt. Már nagyon vártam ezt a fejezetet.
siess a kövivel.
Puszi Abby!
Szia!*.*
TörlésÖrülök, hogy tetszett és sietek *.*
pussy<3
Szia.
VálaszTörlésÍrtál hozzám a http://megismerniesbeleszeretni.blogspot.com/ -omra, egy link csere érdekében.
A válaszom igen. Vagyis természetesen benne vagyok a cserében.:)
Elolvastam az eddigi részeket. Amik valljuk be, megfogott. Azaz tetszettek. :)
Nálam, már kint vagy. És a folytatást pedig kíváncsian várom. :)
pussy
Dóry
Szia!!
TörlésNagyon tetszik a történeted :)
Benne vagyok a cserében, amit kértél :D
Hamarosan kikerülsz!!!
Amúgy lehet rossz helyre irtam, de a másik nem jelent meg xD
xoxo
Dorka
Szia!
VálaszTörlésBenne vagyok a cserében :)
Elolvastam az eddigi fejezeteket és nagyon tetszettek, érdekesnek ígérkezik a történet további része. Kíváncsian várom a folytatást.
Na ez már egy jóval "jegesebb" fejezet, de nem baj, szeretjük az akciót :D
VálaszTörlésA jégóriások nem tartoznak a kedvenceim közé, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így :v
Szegény Lokit, ilyen idegtépő szituba sorolni, de Izménét is sajnáltam :(
puszi :)
Csak egyéni kölcsönt és egy Pedro Jerome úr és az ő hitelszervezetének jogosult kölcsönét kértem 3% -os kamatlábbal. A jövő hónapban megkezdem a kölcsön -visszafizetést Pedro Jerome a pedroloanss@gmail.com címen az egyéni vagy jogosult hitelekhez, amelyek egyszerű kölcsön -visszafizetéssel rendelkeznek, mint az enyém.
VálaszTörlés