Sziasztok! Bocsánatot kérek
mindenkitől, hogy 1 napot késtem! Nem keresek kifogásokat, mert tudom,
hogy akkor rossz emberként gondolnátok rám! Tehát bocsánat! De végre meghoztam,
így jó olvasást kívánok mindenkinek!;)
A hó és a jég. Együtt jelentenek/jelenthetnek
halálos fegyvert. Amikor valaki alájuk kerül, küzd az életéért, hogy mihamarabb
kijusson onnan. Én is pont egy ilyen helyzetben vagyok. A hótömeg, ami fölém
került összetapadt jégbörtönt alkotva. Próbáltam törni, ásni de az erőmmel
egyetemben a levegőm is fogyott. A kezem nem bírja már sokáig a jégtörést. A
felszínre kell jutnom minél előbb. Két oldalra nyomtam minden maradék erőmmel a
jeget, de minél többet löktem oldalra, annyival több zúdult a fejemre. Bár már
fénysugarakat véltem látni, még mindig messzire voltam a céltól. Kezdtem
elveszíteni a reményt. Féltem, hogy ennek a börtönnek a rabságában fogok
meghalni. A fény végül egyre jobban közeledett, de a levegőm egyre inkább a
rések felé irányultak, minthogy a tüdőm felé mennének. Szélsebesen, egyenesen
törtem, zúztam, nem törődve a könnyekkel az arcomon, nem törődve a vérrel, ami
a kézfejemről csordogált. Az utolsó löket következett, amit ököllel törtem ki.
A kezem remegett, míg kimásztam a jég alól. A köhögés a torkomat csiklandozta,
de nem mertem köhögni, féltem, hogy valaki éppen arra jár és meghallja. Sajnos
nem sokáig bírtam, csak annyit bírtam tenni, hogy erősen rászorítottam a
kezemet a számra és úgy köhögtem. Vagy három percig csak köhögtem, nagyon fáj a
torkom. Tiszta libabőr voltam, vacogtak a fogaim, mint a nyárfalevelek.
Szószerint jéggé fagyott lábaimra alig bírtam ráállni és lépni velük. A
kezeimmel egyre gyorsabban dörzsöltem a karomat, legalább azokat hadd próbáljam
megvédeni a csontlefagyástól. Aprókat totyogtam előre és előre, mígnem egy
hatalmas befagyott tóhoz vagy nem is tudom mihez értem. A szél tombolt
körülöttem, kíméletlenül fújta hálóingem szoknya részét. A befagyott ’tavon’
megláttam tükörképemet, ahol ilyedten vedtem észre, hogy elég rossz állapotban
vagyok. A szemem alatt hatalmas karikák, a szám lila színben tündökölt. A hajam
szanaszét állt, hála a szélnek. A másik oldalon észrevettem egy kicsi barlang
féleséget, bár, a bejárata elég keskenynek látszott. Úgy, talán ötven méter
távolra voltam tőle. A jég biztonságosnak tűnt, így bátrabban totyogtam a másik
oldal felé. Már majdnem a közepénél jártam, mikor egy számomra furcsa hangot
hallottam meg. A hátam mögül érkezett. Rettentően féltem hátranézni, féltem,
hogy netán az történt, amire gondoltam. A lihegésem felgyorsult, láttam,
ahogyan a kifújt levegőm eltűnik a szélben. Hátrafordítottam a fejemet és nem
tévedtem. A jég megrepedezett alattam. Lassan, óvatosan felálltam, de ezzel
csak rontottam a helyzetemen. A repedés tovább terjedt felém. Mozdulni se
mertem. Bekövetkezett a vész. Egy nagy ívben körbe, teljesen megtört a jég.
Vártam, hogy mi történik. Egy résznél kettévált a repedés és a hátam mögött úgy
négy méterre összeért. Levállt a nagy részről az, amin éppen álltam. Libegni
kezdett alattam az egész. Hát ez nem lehet igaz! A két lábam között repedt
ketté a jégtábla. Felemeltem a fejemet és a csillagos égboltot kezdtem el
vizsgálni. Vajon most én is oda kerülök? Nem bírtam magamban ezt tovább
vitatni, a jég kettétört a lábam között és háttal belezuhantam a jéghideg
vízbe. Nagyon mély lehetett az alját se láttam. Próbáltam felúszni levegőért,
de a jégtábla elálta a levegőhöz vezető utat. Kétségbeestem! Ma tényleg a
csillagok közé kerülök. A levegőm egyre jobban fogyott. Egy testet, árnyékot
láttam meg a tábla felett.
(Nézői szemszög)
Izméne egyre gyorsabban süllyedt lefelé a jéghideg
vízben. Az utolsó pillanatban egy kéz elkapta a csuklójánál fogva és felhúzta a
víz felszíne fölé. A felső testét kihúzta a vízből, a térdei alatt megfogta a
lábait és úgy kiemelte az alsó testrészeket is. Körbekémlelt, hogy nem látta-e
őket senki sem. Szerencséjük volt. Senki nem járt arra. Letépte a hátán lévő
hosszú zöld köpenyt, körbetekerte vele a lányt, magához húzta, felemelte és a
barlang irányába vették útjukat. A megmentő nem vette észre, hogy a lány közben
felébredt. A lány közelebb húzódott
hozzá. Biztonságban érezte magát egy biztos kézben, amit azt se tudta kié. De
őt ez nem érdekelte. Megmenekült. Ha pedig az illető ellenséges lenne vele,
előrántja combfixében rejtegetett tőrét és megsebzi. Odaértek a barlanghoz. A
barlangban vak sötétség volt és bénítóan hideg. A barlang közepén egy fáklya
állt, ami szilánkosan jéggé volt fagyva. Izménét letette a földre, majd a
fáklya elé állt, felemelte a jobb kezét, majd elfordította a kézfejét és apró
szikránként meggyulladt a fáklya. A barlangot világosság vette úrrá. Semmi
különleges nem volt benne, csak egy átlagos hely volt belülről. A titokzatos
férfi közelebb vitte a lányt a fáklyához. Izméne még mindig mozdulatlanul
feküdt, bár már magánál volt. Az idegen a barlang szájához ment és valaki
különös dolgot csinált. Össze-vissza húzta a kezét valami furcsa anyagot vonva
elé. Olyan volt, mintha egy átlátszó vászon anyagot huzigálna. Mikor végzett,
visszasétált a lány mellé, leült és nekitámaszkodott a falnak. Valamilyen sisakot
viselt. Nem olyat mint a jöttünök. Az egész fejét befedte kivéve a szemét,
orrát, száját, fél homlokát, az állát a két oldali arcát pedig fele-fele
arányban fedte. Sok irányba nézett, de legfőkébben a lányra. Teste félig
megszáradt, haja arcába hullott, arca kislányosan piros lett. Az ajka színe
pedig vadítóan hasonlított a vér szinére. Lassan a férfi is álomba merült, de
gyönyörű szép zöld szemében még égett a fáklya tüze. Kevés idő elteltével,
viszont a benne lévő fény is kialudt. A lány óvatosan kinyitotta a szemét,
sokat pislogott a hirtelen jön fény láttán. Megfigyelte a rajta lévő anyagot,
ami nagyon kellemes illatot árasztott. Elmosolyodott tettén és a megmentőjét
kezdte el vizsgálni. Összeszűkített tekintettel végigmérte, de azon nyomban
hátrébb is kúszott. A megmentője egyben a támadója is volt. Loki…
(Úgy gondoltam ehhez a részhez eza zene éppen kapóra jön!)
Borzasztóan sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de a folytatásban jönnek az izgalmak!;)
Pussy mindenkinek!<3
