Egy kis ajándék ;)

Sziasztok! Bocsánat, de most nem egy új fejezetet hoztam, hanem egy kis ízelítőt a Thor c. filmből. Éppen nézelődtem a neten, mikor rátaláltam erre az oldalra és gondoltam, megmutatom nektek is!             Íme:    http://thor.marvel.com/intl/hu/

Remélem belenéztek és tetszeni fog mindenkinek!!
 UI: Hamarosan jön a következő fejezet!! ;) <3

5. fejezet - Érzelmek és tervek

 

 

 

 Jövőbeli tervek

 

 

 

 

 

                                                                                                Loki<3

  Sziasztok! Végre újra itt! Olyan jó érzés végre sokáig a gép előtt ülni és csak gépelni és gépelni!!:) Most már visszazökkentem a régi kerékvágásba és jó olvasást mindenkinek!! <3

 

 (Izméne)

 

 

 Loki… 

 

  Meg akart ölni. De hát akkor miért mentett meg? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben ezzel kapcsolatban, csak nem tudom, hogy meg kapom-e ezekre a válaszokat. Még mindig nagyon fáztam. A hajam csurom víz volt. Vacogtak a fogaim, a kezem nagyon csúnyán megsérült. Sajnos nem hangtalanul téptem le egy hosszú csíkot a köpenyből. A kézfejemet körbetekertem vele, de még így is átázott a kötés. Óvatosan felálltam és a bejárathoz sétáltam. Kinéztem a nagy messziségbe, hatalmas hóvihar tombolt. A szél mozgását is könnyen ki lehetett venni, hogy milyen mozdulatokat csinál. Csak azt nem értem, hogy, hogyan lehet az, hogy én nem érzem a szelet. Bár, bent se volt sokkal jobb, mert a leheletemet még láttam. A kezemet kinyújtottam, de hirtelen valamibe beleütközött. Nem láttam semmit. Mindkét kezemet hozzányomtam és valami színes hullámokat láttam, ami a bejárat tetejénél megszakadt. Ez egy védőpajzs lenne? De, hogyan? A lábam nagyon fázott, ezért elkezdtem erősen dörzsölni. Valami furcsát vettem észre, de nem jutott eszembe, hogy mi is az?! Hirtelen eszembe jutott és ide-oda tapogattam magam, mire rájöttem, hogy nem tudom, hogy hol van az elrejtett késem. Lassan megfordultam és láttam Loki övébe beledugva. Biztos voltam benne, hogy észre veszi majd, de ha meg sem próbáljuk az olyan, mintha egyáltalán semmit se tennénk, mintha nem is jutott volna eszünkbe. Odabillegtem hozzá, leguggoltam, már kicsi kellett volna mikor, valami megragadta a csuklómat. Fölnéztem és Loki dühös zöldeskék tekintetével találtam szembe magam. A franc felébredt! Ebből nem fog jó kisülni az biztos. Én gyorsabban reagáltam, mint ő gyorsan kihúztam az övéből a késemet és hátraugrottam.  

  - Miért mentettél meg? Meg akartál ölni! - szegeztem neki a kérdést, nem álltam vele teljesen szemben, csak féloldalasan. Majd szét fagytam, a hajamból csak csurgott a víz, ami végigfolyt a hátamon. Állandóan a szememben volt, már idegesített, hogy mindig össze-vissza dobáltam a hajam. Ő is felállt, nem szólt semmit csak a szeme csillogott a tűz fényében. A szeméből jól észrevehetően eltűnt a düh, csak a puszta tettrekészség maradt benne. Nem értettem meg, hogy mégis mire fel olvastam pont ezt ki belőle, de eztán nem is érdekelt. 

 - Azért segítettem rajtad mert....-cuppogott egyet a szájával- mert te vagy a jelenlegi első jelöltem, hogy kijussak ebből a pokoli lyukból. Tudod, -nézett rám- ha nem ez lenne a célom veled, akkor hagytalak volna lesüllyedni a mélybe és hagytam volna, hogy a tested jégbe fagyva lent maradjon. Ki juttatlak innen és nem érdekel, hogy mit akarsz, miért hoztak pont téged ide. Én csak ki akarok jutni innen. De egy dolgot tudnom kell rólad. - mondta és lassan felém sétált.

Én lassan keresztlépésekkel haladtam vele ellentétes irányban, miközben egyenes testtartásba rendeztem magam.

 - Mire lennél kíváncsi? - hajtottam le a fejemet és a vizes hajam között felnéztem az arcára.

Egyszer csak szélesen elmosolyodott és eltűnt a szemem elől. Körbefordultam de nem láttam sehol. A légzésem gyorsabb lett. Még egyszer körbefordul, mikor visszaértem eredeti helyzetembe, megláttam az árnyékát mögöttem, de még levegőt venni se tudtam, gyorsan kicsavarta kezemből a kést és a torkomhoz tette. A nyakamon éreztem a lihegését. A kezemet gyorsan a csuklójához kaptam és próbáltam eltaszítani az éles tárgyat tartó végtagot. Semmi eredménye nem lett. Sokkal erősebb mint én. A másik kezét a csípőmhöz szorította, hogy még mozdulni se tudtam. 

 - Ha tönkre mered tenni a tervünket nagyon megbánod. Az életeddel fogsz fizetni akkor. Hidd el, ha el akarok érni valamit, mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. - mocorogtam de alig lett valami eredménye. Rájöttem arra, hogy most kell alkalmazni azokat a mozdulatokat, amiket a nővérem tanított nekem. Addig mocorogtam, míg a csípőmről el nem vette a kezét. Már majdnem sikerült kiszabadulnom, mikor a fejemet áttette a másik oldalára, befogta a számat és két nagy csíkot rajzolt mellkasomra. A fájdalomtól felsikítottam és beleharaptam a középső ujjába. Gyorsan elengedett és a szájához emelte a megsebzett kezét. Megfordultam és közben emeltem a jobb lábamat és kirúgtam a kezéből a kést. Meglepődött, az eszköz után nézett, utána vissza rám, mire én behúztam neki egy nagyot. Ő felszisszent, a szájához emelte a kezét, amin vér volt. A sisakja leesett róla. Fekete tincse a szemébe omlott. Egy dolgot még ebben a rossz helyzetben is megállapítottam. Nem semmi egy ellenfél és a szeme egyenesen elvakított. Ahogyan a tűz megcsillant benne elkábított. Annyira, hogy mire felocsúdtam már előttem is állt és egy nagy határozott lökéssel nekilökött a falnak. Eléggé bevertem a fejemet, mikor hozzáértem egy kis vér is jött a vízzel. Már csak annyira emlékszem, hogy térdre rogytam és eldőltem. Még levegőért kapkodtam pár pillanatig. Láttam, hogy letérdel mellém és megkérdezi gúnyos hangon:

 - Mi a neved?- hallottam, hogy ismét felszisszent és felnéztem rá.

Nem tudtam, hogy most megbolondultam, de kettőt láttam belőle.

Már csak annyit nyögtem ki, hogy...:

 - Izméne a nevem....- ejtettem ki erőtlenül és már csak a járásának hangjára, a sötétség színére emlékszem...

 

 

 

 Asgardban, Kalliszta szobájában...

 

 Kalliszta az ágyában aludt. A hír sokkolta. Már két órája nincs magánál. Az édesanyja mellette ült hol a homlokát simogatta, hol a kezét. Halk nyöszörgés hallatszott mellőle melyre azonnal reagált és szólongatta lányát.  Kalliszta a hirtelen jött éles fény láttán, lassan kinyitotta a szemét. Körbenézett a szobában majd felkönyökölt az ágyon.

 - Hol vagyok? - kérdezte kábán, miközben kezét a homlokához emelte majd megdörzsölte a szemét.

 - A szobádban, biztonságos helyen. Távol a harctértől. - tette hozzá már halkan.

Elérte a hatást Kalliszta azonnal felült és már szállni is akart ki az ágyból, de az édesanyja visszanyomta.

 - Itt kell maradnod. A harcnak már vége, nyertünk. Neked már nem kell menned sehovase. Pihenj! - próbált bármilyen nyugtató dolgot mondani, de semelyik se érte el a megfelelő hatást.

 - Nekem most lent kéne lennem a többi katonával és,.... és buzdítanom kellett volna őket nem itt fent aludni!! - kelt ki magából, ellökte anyja kezeit magáról és felugrott az ágyból. Felkapta egyenruhája felső és alsó részét és miközben az övét, övtáskáját igazította magán, faggatni kezdte anyját:

 - Miért vagyok itt fent? Miért nem vagyok lent? - célozta egymás után a kérdéseket édesanyjának.

Tördelni kezdte a kezét zavarában. Erről a családról el lehet mondani, hogy Kalliszta a legmagabiztosabb és a legpánikolósabb személy.

 - Miután megtudtad a húgod eltűnését pánikba estél és összerogytál. Mindenki a harcra koncentrált, Thor átvette a helyedet a csatatéren és a vezetésével minden rendbe jött. Szerencsére veszteségeink nem akadtak. - fejezte be mondandóját. Kalliszta kidüllesztett szemekkel hallgatta  a monológot és tátva maradt a szája.

 - Akkor az elrablást nem álmodtam. Valóban megtörtént. Odin király tud már róla?? - az utolsó kérdésnél anyja elé lépett és vállánál fogva rángatni kezdte kétségbeesve.

 - Igen, szóltam neki. Minden alapvető lehetőséget sorra vesznek és cselekedni fognak. - mondta higgadtan és levette magáról lánya erős kezeit.

 - Hogy tudsz te ilyen nyugodt lenni? A lányodat elvitték valami Isten háta mögötti helyre és azt se tudjuk, hogy él- e még, vagy netán megfulladt vagy mit tom én?? - mondta tömören, látszott rajta, hogy még mondta volna az ötleteit de az anyja lehalkította.

 - Te midig túldramatizálod az egészet. Gondolj arra, hogy jól van és békésen keresi a hazavezető utat. Tudod, hogy milyen makacs. Ha neki kell valami megszerzi és tudom, hogy épségben hazatér.

 - Optimista vagy. De ezt tudjuk. Bízom benne, hogy igazad van. De én nem tudok itt tétlenül ülni, míg valami eszükbe nem jut a ''nagy embereknek". - két ujját a szemei közé tette és masszírozta az adott fájó pontot.

Anyja oldalra dőlített fejjel figyelte lánya viselkedését és tudta, hogy teljesen igaza van. Neki mindig igaza van.

 - Te mindig a szíved szerint cselekedtél és most is úgy cselekedsz. Soha nem tévesztettél célt. Bízol magadban és én büszke vagyok arra, hogy az édesanyád lehetek. - s lehajolt hozzá és megpuszilta a homlokát.

Az ajtó előtt még utoljára megállt és visszafordult:

 - Valaki szeretne veled beszélni. - elmosolyodott és végül kiment.

Felöltözött és pont készen lett, mire a következő társalgó személy belépett a szobába:

- Örülök, hogy már jobban vagy. - Thor lépett be a szobába nagy meglepetsére.

-Thor, nem hittem volna, hogy te szándékozol most beszélgetni velem. - válaszolta szemöldökét felvonva Kalliszta.

- Amúgy már igen, sokkal jobban vagyok. Köszönöm. - húzta mosolyra a száját és leült az ágyára.

Fürkészni kezdte beszélgető társa arcát, aki rá se nézett, de aggodalom látszódott az arcán.

-Miért érzem úgy, hogy nem az állapotom miatt akarsz velem társalogni. - s közben felállt és felvette a fekete kesztyűjét.

- Hát, egyrészt azért jöttem, hogy megkérdezzem, mert anyám is megkért rá másrészről pedig- felnézett rá szőke tincsei között- most mit fogsz csinálni?- kérdezte tőle felé mutatava.

 - Eddig még nem tudtam semmitse végig gondolni, olyan sok minden történt hirtelen. De nem fogom annyiban hagyni, hogy a húgom eltűnt. Megkeresem és haza hozom.

- Van valami tipped, hogy hova vihették? Mármint tudjuk, hogy a jégóriások vihették el, de az is lehet, hogy egy emberrablás történt. De ha itt nincs, akkor csak Jöttünheimben lehet és ha tényleg ott van akkor nem lesz könnyű megtalálni.

- Egyesével végig kutatjuk majd az összes kis féreg lyukat és megtaláljuk.

- Az rengeteg időbe telhet, de megpróbálhatjuk.

- Ha szépen megkérlek, segítenél nekem? Egyedül nem leszek képes ennyi helyet felkutatni és megvizsgálni.

- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy biztos, hogy segíteni fogok neked. Tudom milyen érzés, ha eleszíted a testvéredet és én ezt senkinek se kívánom. Amikor tudod, hogy milyen sok szép közös emlékeitek, szép emlékeitek vannak, rossz elveszíteni azt akivel a legjobban élvezted azokat. - Kalliszta meglepődött a kijelentésen, de egyetértett vele, hogy ez az érzés senkinek se lenne jó.

Piszkálni kezdte az ágyneműje egy kijött szálát és közben megkérdezte:

- Te... mit tennél azért, ha visszakapnád az öcsédet? - s fürkészni kezdte az arcát.

- Bármit... bármit megtennék azért, hogy őt visszakapjam. Még ha tudom, hogy nem a vérszerinti testvérem, de nekem mindig is az lesz és az is marad. Az apám azt mondta, hogy ha egyszer, valaha vissza térne közénk nem haragudna rá, hanem a bocsánatáért könyörögne, amiért hazudott neki egész életében. Még most se hisszük el, hogy tényleg elment tőlünk. De félek, hogy- nyelt egy nagyot- soha többé már nem tér vissza közénk.

- Ha így állsz hozzá nem is fog visszatérni. Bár ezt pont jó ember mondja neked, aki az előbb még az édesanyját provokálta azért, hogy milyen optimista. De bevallom, hogy inkább leszek optimista mint pesszimista. Ezért most már ráerőszakolom magamat arra, hogy optimista legyek.

- Nahát, de gyorsan megváltozott az önbizalma valakinek.

Kuncogtak mindketten egymás lelki állapotán, de a jókedv most is előjött.

- Kérdezhetek valamit, de ha nem akarsz válaszoni rá, akkor ne.

- Kérdezz bátran, nem harapom le a fejedet. -mosolyodott el Thor.

- Még mindig szereted azt a halandó nőt? - ismét fürkészni kezdte az arcát.

- Ha most itt lenne mellettem, sokkal boldogabb lennék. Ezért igen, még mindig szeretem azt a halandó nőt. - közben simogatni kezdte a lábait és harapdálta a száját.

- Ha el jönne ide mit tennél? - kérdezte Kalliszta felvonva a szemöldökét.

- Az biztos, hogy életem végéig vele lennék és ha ő is akarná, elvenném feleségül, ugyanis itt az ideje az apám szerint is, hogy megházasodjak.

- Micsoda érzelmekkel teli mondatok. Ezt nevezem! A nagy csatákat vívó Thornak van egy érzelmekkel teli oldala. Wáow! Jó, hogy van egy ilyen oldalad is!

- Ha úgy érzed, hogy itt az ideje a keresőhadjáratnak, szólj!

- Megértettem és szólni fogok!

Kiment az ajtón és Amaranta rohant be zokogva. Gyorsan barátnője nyakába vetette magát és szorosan magához ölelte.

- Úgy megilyedtem, mikor megtudtam, hogy mi történt veled. De tudtam, hogy te erős vagy és semmi komoly bajod nem eshetett!- annyira szorította már, hogy Kalliszta már kapálózott tőle és közben kuncogott.

- Akkor jól érezted. Velem nem könnyű elbánni, de ez most kicsapta nálam az áramköröket.

- Ha ilyen szavakat használsz, akkor biztos, hogy már jól vagy.

Egy huncut mosoly jelent meg Kalliszta arcán, mire Amaranta összeszűkítette a szemét és visszahúzta a kezeit.

- Az ilyen arcodat nem szeretem, mert akkor valami terved van. Gondolom eltaláltam, ugye?

-Te mindig a gondolataimba olvasol. És igen, van egy tervem, amivel mindenkit lenyűgözünk. És, hogy sikerülni fog-e? Hát persze mert az én legjobb barátnőm a legokosabb és legtalálékonyabb személy az építészet és a szerelés fortélyaiban. Ezért kell a segítsége.

- Valami nagyot találhattál ki, ha így beszélsz rólam, mert általában te nyalizol a megfelelő, lehetséges társaidnak. Mi jutott eszedbe?

- Mi lenne ha belevágnánk egy igen hosszú és nehéz tervbe? Sokáig fog tartani, de biztos, hogy hatásos lesz és sikeres. A húgomat meg kell találnunk, de ebben is bele kell vágnunk, mert különben több, mint egy évig fog eltartani.

- Ne túlozz, te csak gondoskodj a húgodról és találd meg! Mit akarsz megépíteni?

- A terveket el kell lopnunk a könyvtárból, de azt bízd rám! Amit meg kell építeni, az a Bifröst mása!

Amarantának tátva maradt a szája az utolsó mondatnál...

 

 

Remélem tetszett neketek ez a fejezet, hiszen olyan régen írtam már! Kommentárokat kérek!! :)

 

 

  Ezt hallgattam miközben írtam xDD