Jó olvasást mindenkinek és komikat kérek!!=D
Sokáig
gondolkodtam még így magamban, de csak addig, míg a húgom ki nem zökkentett
belőle.
-
Tényleg
nem kellett volna ennyit rám költened.- ránéztem, és a tőlem kapott ruháját
viselte. Gyönyörűen nézett ki benne.
-
Féltem,
hogy a méretet nem fogom eltalálni, de a szabó nagyon precíz volt és
szerencsénkre jól csinálta meg. Kényelmes?- kérdeztem, mert láttam, hogy egy
kicsit feszül rajta.
-
Persze,
hát nem látszik rajtam?- s gyorsan forgott körbe-körbe, mint valami hercegnő.
-
A
végén el fogsz esni, ha továbbra is így pörögsz.- oktattam ki, míg ő összehúzta
a szemét és démoni tekintettel bámult engem.
-
Kezdem
azt hinni, hogy a kedvenc szórakozásod lett a piszkálásom!- kelt ki magából,
már megint!
-
A
kiképzésed ezennel véget ért. Nem kell többször jönnöd a gyakorlatokra és a
többire se! Ezennel elérted a mesterfokozatot! Gratulálok!- léptem közelebb
hozzá és a kezemet nyújtottam felé, de mikor felnéztem tátva maradt szájával és
csodálkozó tekintetével találtam szembe magam.
-
Ez
most komoly?! És a villámidomításommal és a gyógyító erőmmel kapcsolatban,
hogyan döntöttél?- odalépett hozzám és a vállamnál fogva ráncigálni kezdett.
Levettem magamról a kezeit és az ablakomhoz
sétáltam. Onnan a tükörben lévő képére néztem.
-
A
villámidomítással érted el a legfelső szintet a legutóbb, mikor még engem is
legyőztél. A gyógyító
képességeddel, pedig még a halálos sebeket is meg nem történté tudod
tenni. A családi örökségünk az
őseinktől, hogy a természeti jelenségeket tudjuk idomítani. Te a
villámot, anyánk a levegőt, bátyánk a
földet, nővérünk a vizet és apánknak jutott a legveszélyesebb- ekkor
felé fordultam- a tűz idomítása.
Remélem, hogy legalább ti mértékkel fogtok ezzel bánni és jóra
használjátok. Bár- mosolyra húztam a
számat- efelől kétségem sincsen.
-
Ugye
nem érzed magad kívül állónak, mert te nem kaptál ilyen erőt?- odajött hozzám
és simogatni kezdte a
karomat.
-
Nem,
nem érzem magam annak és jobb embereket sehol se találtam volna, erre a
megtisztelő feladatra. De
kérlek, ezt ne most beszéljük meg, hiszen születésnapod van ma!- öleltem
magamhoz gyorsan.
-
Nekem
az a legszebb születésnapi ajándék, hogy te őszintén beszélsz hozzám. Átveszem
a másik ruhámat,
majd
este ezt fogom viselni, amit tőled kaptam.- ölelt vissza Izméne, majd lassan
elvált tőlem és kilépett az
ajtón.
Kasztilla csak figyelte a húga hűlt helyét, ahol
előbb állt. Tudta, hogy mi játszódik le most a testvérében. Büszke arra, hogy
egy különleges képességet birtokol, ami csak az övé. De őérte is aggódik, hogy
ne érezze másnak magát. Ő nem is érezte azt, de mégis más mint a többi
hozzátartozója. Sokáig merengett még így az ablak előtt, mikor meglátott az
ablak tükörképében egy férfit, aki mögötte guggolt.
-
Üzenetet
hoztam parancsnok!- mondta a tiszt és felnézett.
-
Mifélét?
-fordította oldalra a fejét és fél szemmel ránézett.
-
Odin
király és Frigga királyné azonnal hivatják magukhoz! Azt mondták, hogy sürgős!-
adta át az üzenetet a hírvivő.
-
Nem
kell visszasietnie, van ideje. Azonnal útnak indulok, de kérem, tegyen meg
nekem annyit, hogy szóljon az egyik szolgának, hogy készítsék elő a lovamat!-
most már szembe került a hírvivővel és a kezével jelezte, hogy elmehet.
-
Ilyen
se sokszor volt még. Ezt is megértük!- röhejes fintort vágott, mert rájött,
hogy magában beszél.
Kilépett az ajtón és sietősre vette a lépteit le a
lépcsőn, onnan lefelé a kapu elé, ahol várták már a lovával.
-
A
lova előállt parancsnok. Remélem minden megfelel az elvárásainak.- mondta az
inas, aki még a kantárt
fogta.
Nem nézett rá, még megerősítette a nyerget felült és
még egy utolsót visszaszólt a segítőjének:
-
Szép
munka Bartal, köszönöm!- s útnak is indult, Asgard másik királyi családjához
Kasztilla
még úton van…
Sokan
álltak a palota előtt, tömegekbe kuporodva szorongtak egymás mellett.
Kíváncsian nézte, hogy mi lehet annyira nagyszerű, hogy fél Asgard idetömörült
és elállta az útját. Megunta hát a várakozást, leszállt a lováról, az egyik
üzletnél lekötötte és útját vette a nagy tömeg felé, ahol nagy megdöbbenés
vette urán rajta. Két leány verekedett egymással és hallgatta, hogy mi lehet a
vita tárgya és nem tévedett:egy férfi. Lassan közelebb sétált hozzájuk, a többi
ember, akik őket nézték észrevették őt és a tekintetük felé irányult, hiszen ismert
ember volt Asgard-ban Kalliszta, így mindenki hátrább lépett. A lányokhoz
közelebb érve, már hatalmas kört alakított a tömeg és várták a további
fejleményeket. Karba tett kézzel, felhúzott szemöldökkel bámulta a bunyózókat,
míg kevéske idő elteltével észrevették és elengedték egymást, kisimították
ruháikat, majd egyenes testtartással elé álltak és reszkető testtel vártak.
-
Mi
a vita tárgya hölgyeim?- tette fel a kérdést, mintha nem is hallotta volna az
előbb.
Kicsit várakozott még, mert saját szájukból akarta
hallani a verekedés okát, de megunta, így a nevükön szólította:- Amaranta?
Téged jobban ismerlek és kedvellek, mint őt.- nézett rá a mellette lévő nőre,
de mintha ott se lenne úgy viselkedett:- És te, Leona?- tette fel a kérdést
neki is, hátha változtat a jelenlegi stílusán.
-
Lényegtelen
Kalliszta, ne is foglalkozz ezzel kérlek! Egy ostoba férfi miatt vesztünk
össze, sőt még nem is nagyon ismer minket, ránk se hederít, ezért kérlek, ne
intézkedj!- kérlelte összetett kezével őt Amaranta, de Kalliszta odasétált
hozzá és mélyen a szemébe nézet:
-
Tudod
jól, hogy mennyire tisztelem a törvényt és a nyugalom iránti vágyat, és még van
merszetek- oda-vissza cikázott a tekintete a két nő között- egy ostoba férfi
miatt ekkora felhajtást csinálni, hogy fél Asgard idegyűljön körétek és nézze a
párbajotokat? Mégis ki az a férfi, aki ennyi élvezetet érdemel, hogy két nő
verekedjen érte?- kelt ki magából Kalliszta, forrt a dühtől és a vágytól, hogy
most ő csapja agyon a rendfeldúlókat.
Leona kihúzta magát, féloldalas mosolyát
felvette, odasétált hozzá és a szemébe mondta:
-
Egy
olyan férfiért, akinek egyetlenegy nő se tud ellenállni! Aki, szívdöglesztően
jóképű, a teste
elképesztően izmos és a legerősebb a világon! Kitaláltad már, vagy még
soroljam a tulajdonságait?- csípőre
tette kezét, pár lépést előre lépdelt és a kastély felé mutatott. Akkor
már rögtön rájött.
-
Ezt
most komolyan mondod nekem, hogy- kezdett felé sétálni- egy olyan férfiért
küzdöttetek akinél
valóban, semmi esélyetek nincsen?! Hiszen ő Thor,-
mutatott ő is a kastély felé- Thor, aki vállvetve, vakmerően és ész nélkül
rohan a harcokba és a veszélyesebbnél, veszélyesebb csatákba!!- fújtatott
dühében, de Leona csak mosolygott rajta, mint valami fruska.
-
Leona-
nézett vissza rá- tűnj el a szemem elől, mielőtt még olyat csinálnék, amit nem
szabadna!- a lány
arcáról eltűnt a szemtelen mosoly,
lassan hátralépkedett és haját lobogtatva eltűnt a szemük elől.
Kasztilla várta, hogy a tömeg végképp
eltűnjön onnan, de azok még tovább fecsegtették az eseményeket. Ezt végképp
megunta és ordítani kezdett:
-
Tűnjenek
már el!!- végképp elszakadt nála a cérna és ordítani kezdett, mint valami
őrült, de az eredményért megérte, mert a sok néző eliszkolt a helyszínről.
-
Legalább
azt hittem, hogy te nem vagy olyan mint ő! Azt hittem, hogy a bátyám volt az
utolsó férfi, akit szerettél szerelemből.- két ujját a szemei közé tette, hogy
lehiggadjon, ugyanis ő is megérezte, hogy kicsit túl vetette a súlykot.
-
Igen,
de már meguntam a várakozást utána, hiszen tudom, hogy ő soha nem tér vissza
már! Ezt neked is be kellene már vallanod magadnak.- odament barátnőjéhez és
vállára tette a kezeit, hogy végre teljesen lenyugodjon.
-
Be
kell mennem a kastélyba. Hivattak. Majd utána megbeszéljük.- háttal fordult
legjobb barátnőjének, s útnak indult a kastély felé.
A kastélyban, mint mindig rend volt és tisztaság és
persze fegyelem. Lehetetlenségnek tartom, hogy ne hallották volna, ami az előbb
történt! Nem tudom elhinni, hogy két gyönyörű lány egy férfi miatt, így össze tudjon
verekedni! Egyszerűen számomra felfoghatatlan! Örülök, hogy legalább ebben
különbözök a többi nőtől, hogy nem teszek ilyesmit! Beértem végre a
nagyterembe.
Odin király a szokásos helyén ült a trónon, felesége
mellette állt és beszélgettek valamiről. Mikor észrevettek jobb kezemet ökölbe
szorítottam és a szívemhez emeltem és térdre ereszkedtem.
-
Hivatott,
uram?- tekintetemet rászegtem ő felállt és jelezte, hogy én is tegyem azt.
-
Igen,
hivattalak. Kalliszta, Eufémia királyné gyermeke, te vagy az egyik legkiválóbb
harcos az édesanyád seregében és szeretném, ha…- rajta tartottam tekintetemet,
de a szeme nem jót sugárzott. A hátam mögé nézett, magam is megfordultam és
rohanó tisztemet láttam felém futni:Bartal volt az ismét. Vánszorgott már
csaknem összeesett, de még nagy nehezen tartotta magát. Én gyorsan elé
szaladtam és mielőtt összerogyott volna, elkaptam. A szája lila volt, a bal
oldali medencecsontjánál, pedig szorította maradék erejével a kezét.
-
Mi
történt Bartal? Ki tette ezt veled?!- a rossz hangulatom ismét átvette rajtam a
hatalmát, hiszen rettentően fájt, hogy így látom egy jó barátomat és szolgámat.
Levegőért kapkodott, de kimondta:
-
Megtámadtak
minket a jégóriások, de ne aggódjon a társai már kezelésbe vették az ügyet.-
elővettem egy gyógy elikszírt az övtartóm egyik szögletéből és a szájába
öntöttem:
-
Ne
aggódj, most ettől elbódulsz és elájulsz, de mire felébredsz már ismét egészséges és erős férfi leszel.- a
gyógyszer hatásos volt, rögtön el is kábult. Le tettem a földre és pár erős
tiszt be is vitte az ispotályba.
Mire visszafordultam, ismét egy tiszt állt előttem,
de most ár az enyéim közül, előttem térdelt:
-
Parancsnokasszony,
a kastélyt szerencsésen kiürítettük, de- hagyta abba a mondatát, mire
rákérdeztem:
-
Mi
de?- a levegővételem felgyorsult és a legrosszabbtól tartottam:
-
A
húgát… nem találjuk… asszonyom.- mondta végig szaggatottam.
Behunyt szemmel hátat fordítottam neki és éreztem,
ahogyan könnycseppek szaladna le az arcomról.
Szia!
VálaszTörlésEz egy jó fejezet volt. De ha lehetne, akkor egy szemszögből írd a történteket, mert így nekem egy kissé zavaros volt. Izgalmas volt, kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle.Csak így tovább.
Puszi Abby!
Tetszett a rész és szerintem jó hogy így váltogatod a szemszögeket mivel így olvashatjuk a többi szereplő gondolatát is :D
VálaszTörlésCsak így tovább xD és hamar kövit
Szia Ziccy♥
VálaszTörlésNagyon jó lett az új fejezet csak így tovább :P
és siess a kövivel :)
XoXo♥♥
Szia kedves Ziccy! :)
VálaszTörlésMeg van a linkcsere. Bocsi, hogy ilyen későn, de csak most tudtam géphez kerülni. Nagyon jól írsz, és sok sikert a jövőben is ^^
Szia Ziccy!
VálaszTörlésBenne vagyok a cserében :)
nagyon jók a fejezetek siess a kövivel XD
Szia! Persze benne vagyunk a cserében a Crossroads-os oldallal már kint is vagy ((:
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésTermészetesen benne vagyok a linkcserébe, ki is tettelek. A történet eddig nagyon tetszik, főleg, hogy felváltottad a szemszögeket.A blog kinézete szép.Magát a sztorit nem ismerem, de ez nagyon bejön.:) Már várom a folytatását.^^
Puszi: Valerie
Szia, jól írsz, és benne vagyok a cserében :)
VálaszTörlésSok sikert, puszi
Cathy
Szia, nagyon jó a blogod:)
VálaszTörlésLáttuk, hogy tetszettek a fejezeteink, úgyhogy szólok, hogy megérkezett a folytatás! :)
puszi, Lenora&Lilimooo
http://l-landco.blogspot.hu/
Ez elég váratlan lett :S persze jó értelemben :) mondhatnám hogy tűkön ülök, de csaltam.. na de érted :) legközelebb már nem lesz ilyen :)
VálaszTörlésnagyon tetszik, érdekesen írsz!! :)
puszi